BTS magyar fanfiction

Előző részből: Miután a többiek elmentek, felmentem a szobába megszárítani a hajam. A bőröndbe kutakodtam, amikor meghallottam, hogy kattan az ajtó zára és valaki a hátam mögé lép. Megfogta a derekam és magával szembe fordított.  - Beszélnünk kell!  Jungkook szemszögéből Éppen a konyhában kerestem ennivalót, amikor valaki rátapadt a csengőre. - Hyung nyisd ki! – kiáltottam a fotelban terpeszkedő Nam-ra. Fején lévő, hangszigetelt fejhallgató miatt, akár petárdát robbanthattam volna mellette egy lábosba, akkor sem hallja meg a körülötte történő dolgokat. – Ahj. – siettem oda az ajtóhoz. Kinyitva az ajtót a Napsi másik szomszédjával találtam szembe magam. – Mi a francot keresel itt? - Hol van? – rontott be a házba. - Hogy mered? Nem otthon vagy haver! – álltam elé. Vérmérsékletem pillanatok alatt kiütötte a normál hőfokot. Öklömet össze szorítottam és testem mellett tartottam.  Talán Napsi hívta ide? - Hol? – nézett rám, és lépett még egy lépést közelebb. Ke...

Bocsánat az eltünésért srácok, nem felejtettem el sem a történetet, sem titeket akik hűségesen olvassátok firkálmányomat. ❤️ Eltünésem oka pedig nem más mint az érettségi szóbeli része (amit sikeresen zártam, szóval taps nekem). Nyah hagylak titeket olvasni! Békésen aludtam kényelmes ágyamban, amikor arra riadtan fel, hogy valaki beront a szobába. Jin olyan erővel tépte fel az ajtót, hogy nem csak az, hanem az egész hozzá tartozó fal majdnem kiszakadt a helyéről. Hirtelen felültem és szóra nyitottam a számát, hogy kifejezzem nemtetszésemet. Jin – mielőtt megszólalhattam volna – oda lépett a mélyen alvó maknae-hoz, aki amúgy úgy aludt, hogy még bombát is robbanthattak mellette. Mivel nem ébredt fel Jin érkezésére, ezért ő oda lépett az ágyhoz és lerántotta a takarót. Szemem tányér méretűre kerekedett, amikor megláttam, hogy Jungkook egy szál mackónadrágban alszik, ezzel megmutatva szépen kidolgozott felsőtestét. Akaratlanul is szemem izmos hasára és kezére vándorolt és szívem egyre ...

Mikor kinyitottam a szemem éppen egy ház előtt parkoltunk le. Fejem, Jungkook vállán pihent, aki még mindig az ablaknak dőlve aludt. – Hogy kerültem ebbe a helyzetbe? - Ő is kinyitotta szemét és mosolyogva nézett rám. Ezzel a pillantásával elérte, hogy ismét zavarba hozzon. - Gyerekek megérkeztünk. – fordult hátra Yoongi. Tae, Hobi és Jimin feltépték a kisbusz ajtaját és berohantak a házba. Én is erőt vettem magamon és kikászálódva nagyot nyújtóztam. Amikor megpillantottam a nyaralót nem hittem a szememnek. Egy két emeletes, medencés csoda tárult elém. Hátul volt a medence, mögötte pedig egy kis ösvény vezetett a kerten keresztül a Balaton partjához. - Hű. Ez nem nyaraló, hanem palota. – államat még a földről kapargattam össze, mikor Jungkook mellém állt és ő is felnézett a házra. - Nem rossz. – mondta,  és nagy katonai hátizsákját vállára dobta, kezébe vette a fényképezőgép táskát és nagy léptekkel besétált. - Pff. „Nem rossz”. Képtelen értékelni a dolgokat. – puffogt...

A fiúk és én is keményen dolgoztunk, az elmúlt 3 hétben. Alig láttuk egymást, csak köszönni volt időnk. Viszont Kevinnel feltűnően többször találkoztam, többször volt nálam és ebédelt velem. Aznap is nálam volt és éppen ebédet készítettünk. Bekapcsoltam a hifit, amin teljes hangerőn szólt a zene, közbe mi a konyhában próbáltunk összedobni, új recept alapján egy sütit. - Azt ne úgy – nevetett Kevin. – Azt írja, hogy óvatosan keverd össze. Nézd meg mit csináltál. Minden tiszta tojás lett. – mutatott az asztalra, amin csak pár csepp tojásfehérje volt. - Ne csesztes, inkább segíts – nyújtottam ki rá a nyelvem és elé tettem a keverő gépet és az alkatrészeket amiket össze kellett szerelni. Kevin mérnöki szemekkel mérte végig a gépet, majd egy picit kidugta a nyelvét ajkai közül úgy kezdte el össze rakni a gépet. Elkezdtem kuncogni rajta, mire felkapta fejét és bambán rám nézett, amitől még jobban elkopott a nevető görcs. - Min nevetsz? – kérdezte és letette a kezében lévő alkatrészt. ...

Sziasztok! Tudom, kicsit sokat kellett várni az új részre. Sajnos most nem fogok tudni, olyan sűrűn folytatást hozni, érettségi miatt. Köszönöm a megértést és, hogy elolvassátok a történeteimet!  Jó olvasást!

Két hétig otthon kellett maradnom, hogy teljesen meggyógyuljon a lábam. Ez idő alatt, a szomszédjaim a lakótársaimmá váltak, mert minden pillanatban ott volt mellettem valamelyik fiú. J-Hope és Tae Macival segítettek, levitték sétálni, játszottak vele, ami a szőr gombócot egyáltalán nem zavarta. Jin főzött nekem és az egész csapatnak az étkezés is nálam oldották meg. Jimin velem foglalkozott, kicsit sokat is. Folyton ott ült mellettem, ha valahova menni akartam felkapott az ölébe és oda vitt. Még a WC-re sem engedett önállóan elmenni. Nam segített a munkámban, ahol csak tudott. Egész jól belátja a dolgokat a szervezésben. Suga sem hagyott pihenni, mikor Jimin éppen nem zaklatott, akkor ő jött be és az új dalait mutogatta. Mindenki körülöttem lebzselt kivéve egy valakit, akit a kórház óta nem láttam. Csak ebédelni jött át, de először Nam-nak át kellett mennie érte, hogy egyáltalán kijöjjön a szobájából. Az ebédnél a lehető legtávolabb ült tőlem, majd minden szó nélkül befejezte és vissz...