BTS - Szomszédok - Hatodik rész
Mikor kinyitottam a szemem éppen egy ház előtt parkoltunk le. Fejem, Jungkook vállán pihent, aki még mindig az ablaknak dőlve aludt. – Hogy kerültem ebbe a helyzetbe? - Ő is kinyitotta szemét és mosolyogva nézett rám. Ezzel a pillantásával elérte, hogy ismét zavarba hozzon.
- Gyerekek megérkeztünk. – fordult hátra Yoongi. Tae, Hobi és Jimin feltépték a kisbusz ajtaját és berohantak a házba. Én is erőt vettem magamon és kikászálódva nagyot nyújtóztam. Amikor megpillantottam a nyaralót nem hittem a szememnek. Egy két emeletes, medencés csoda tárult elém. Hátul volt a medence, mögötte pedig egy kis ösvény vezetett a kerten keresztül a Balaton partjához.
- Hű. Ez nem nyaraló, hanem palota. – államat még a földről kapargattam össze, mikor Jungkook mellém állt és ő is felnézett a házra.
- Nem rossz. – mondta, és nagy katonai hátizsákját vállára dobta, kezébe vette a fényképezőgép táskát és nagy léptekkel besétált.
- Pff. „Nem rossz”. Képtelen értékelni a dolgokat. – puffogtam magamban.
- Na mi az Napsi, te nem jössz? – Jin állt meg mellettem és gyengéden meglökött az ajtó irányába. Beérve, már egy teljes csatatér alakult ki, hogy ki kivel és melyik szobába aludjon 4 napig.
- Szoba beosztás! – kiáltotta el magát Nam. Mindenki nevét belerakták Yoongi kalapjába.
- Első szoba 2 személyes. – irányította Nam a húzást.
- Nam? Hány szoba van? – kérdeztem, előre félve a választól. Nagy lelkesedéssel indultam neki ennek a nyaralásnak, de nem számítottam rá, hogy valakivel egy szobán kell majd osztoznom. Egyedüli lány létemre, elég kellemetlen lenne.
- Összesen négy szobánk van. Mindegyik szobába két személy fér el. Három szobában francia ágy van, az utolsóban pedig két egyszemélyes.
- Srácok, arra nem gondoltatok, hogy én külön aludnék? – kérdeztem enyhén sápadtan. Nem is az volt a bajom, hogy egy szobába kell lennem egy fiúval, hiszen addig amíg bátyám el nem költözött egy szobában aludtunk. Nincs új amit mutathatnának. Inkább attól tartottam, hogy kivel leszek egy birodalomba osztva.
- Sajnálom Napsi. Amikor kibéreltük, nem számítottunk plusz egy főre.
- És a sofőr? – kérdeztem, hiszen ő sem aludhat az autóban.
- Ő már hazament. – kipillantva, tényleg nem állt már ott a kisbusz. Nagyot sóhajtva beletörődtem sorsomba.
- Rendben, de aki velem alszik az, ha hozzám ér éjszaka, nem éri meg a reggelt. És az egyszemélyes ágyas szobában alszunk. – szögeztem le a feltételeimet. Ezzel elindult a sorsolás.
Jin és Hobi kapta az első szobát, Nam és Tae a másodikat. Yoongi ment a harmadikba és már csak Jimin és Jungkook maradt. Az egyikük lesz az én szobatársam. – Jimin, Jimin, Jimin—fohászkodtam magamban.
- Yoongi szobatársaaaa – húzta az időt Nam. Tae dobpergést imitált és térdét csapkodta. – Jimin. – ahogy kimondta a nevét, éreztem, hogy kifut a vér az arcomból és minden elkezdett lelassulni körülöttem. Láttam, ahogy az újdonsült szobatársak egymás nyakába borulnak, Tae rám és Jungkook-ra mutogat, Hobi fetreng a röhögéstől, Nam és Jin bocsánat kérően pillanatnak rám. Jungkook... Jungkook összeszűkült szemekkel nézett engem, majd vállát megrántva elindult felfelé a lépcsőn.
Miután mindenki lenyugodott, elfoglaltuk a szobáinkat. Benyitva, Jungkook fogadott, elterülve a szoba egyik végébe elhelyezett ágyon és telefonját nyomkodta. Leültem az ágyamra és elkezdtem térdemen dobolni, a nyomasztó légkör miatt.
- Abba hagynád? – összerezzentem a mély és mérges hangra.
- B-bocsánat. – felálltam és kisiettem a szobából. – Legalább, csak éjszaka kell kettesben lennem vele. – nyugtattam magam és kimeneten a kertbe. Maci élvezettel szaladgált a hatalmas területen és még a medencébe is bele-beleugrott.
Leültem a teraszon az egyik székre és a nyugalom szétáradt a testemben, ahogy néztem lelkitársam játékát a naplementében.
- Napsi, van kedved sütögetni? – állt meg mellettem Jin, kezét vállamra téve.
- Persze hogy van. – mosolyogtam rá és felálltam. Elindultam volna befelé, de elkapta karom és gyengéden visszatartott.
- Várj. Beszélnem kell veled. – bólintottam és figyelmesen hallgattam. – Tudom, hogy nehéz a maknea-val. Ha bármi gond van, nyugodtan szólj. Találunk megoldást mindenre. – kedves volt tőle, hogy figyelt erre. Megnyugtattam, hogy nem tervezek semmilyen háborút indítani Jungkook ellen, majd szorosan megöleltem.
- Köszönöm, hogy itt lehetek. – Jin a hátamat simogatta. Idilli pillanatunkat egy hatalmas csattanás és egy ordítás szakította meg.
- Na kezdődik. – rázta Jin a fejét és sietve mentünk be a nappaliba. A következő kép fogadott minket. Nam kezében egy fiók kilincs volt, Jimin a lábát fogta, amire ráesett a fiók. A felső emeletről nagy robajjal jöttek meg a hiányzó tagok és látván a helyzetet kitort belőlük a nevetés.
- Basszus. Szerintem ez antik. - sápadt le Nam. Yoongi kikapta kezéből az alkatrészt és felvette a földről a fiókot. Nadrágzsebéből egy pillanatragasztó és egy szigszallag került elő és orvosi precizitással végezte el az operációt. Heten figyeltük a műveletet levegő vétel nélkül, és amikor az öreg komód fiókja visszakerült eredeti helyére, mintha hozzá sem értünk volna, mindenki hátba veregette az ezermester. Ezek után, elkezdték a sütögetéshez kipakolni a cuccokat. Én Jin-nek segítettem a konyhában, Jungkook és Jimin vitte ki a székeket, Nam gyújtotta a tüzet, amit Yoongi felügyelet, hogy le ne égesse a szemöldökét. Hobi terített, Tae pedig nekünk segített a konyhában, ami abból állt, hogy mindent megkóstolt. Hangulatosan telt az este. Kedvenc részem az volt, amikor elkezdtek énekelni, majd Tae az égre mutatott és ámulva nézte a csillagokat. Gyönyörű volt a tiszta ég.
- Jungkook, elkérhetem a gépedet? – néztem a csillogó szemmel eget bámuló srácra. Nem vette le a szemét róla, csak intett egyet, hogy vegyem el nyugodtan. Kezembe véve a gépet, rájuk irányítottam és kattintottam.
Éjfél körül döntöttünk úgy, hogy berekesztjük a kajálást. Mindenki teli hassal ment szobájába és tartott igényt a fürdésre. Újabb sorsolás, hogy ki ki után menjen. Hát ez nem ment olyan csendesen mint a szoba elosztása. Hobi kapta az első fürdés lehetőségét, de Yoongi pont az orra előtt csapta rá az ajtót. Én úgy döntöttem, inkább hátra maradok és utolsóként mentem fürdeni. Körülbelül fél órát pepecseltem bent, amikor elkezdte valaki ütögetni a tőlem elválasztó falapot.
- Napsi gyere már ki. Már vagy 20 perce bent vagy. – Tae hangja alapján, elég sürgős dolga lehetett. Kinyitva az ajtót, engem ellökve rohant a WC felé és húzta le a cipzárt.
- Legalább várnád meg, amíg kimegyek. – kaptam a szemem elé a kezem. Gyorsan kileptem a folyosóra és felháborodottan mentem be a szobába. Jungkook az ágyon feküdt, a fal felé fordulva. Halkan elpakoltam a tusoló cuccaimat és bebújtam az ágyamba, de akárhogy próbáltam elaludni az álom messze elkerült. Bezzeg a mellettem „enyhén” doromboló egyént. Kiosonva a szobából bevertem kislábujjam az ágy sarkába. Hogy ne ordítsak fel, számra tapasztott kézzel osontam lefelé a lépcsőn. Kiültem a teraszra és a még mindig tiszta eget figyeltem. Kifeküdtem az egyik napozóágyra és úgy figyeltem a felettem ragyogó csillagokat, majd egyik pillanatról a másikra pilláim túl nehéznek bizonyultak és szemem lecsukódott.
- Napsi, gyere vissza a szobába. – a hang fölöttem alakot öltött és Jungkook képében jelent meg.
- Hmm? Mmmm... – hagyta el a számat eme értelmes mondat. Éreztem ahogy testem megemelkedik és két már igen jól ismert kar tart. Átkaroltam a nyakát és nem engedtem el, addig amíg le nem tett a puha ágyamba. Betakart és egy csókot lehelt homlokomra. – Ez egy kellemes álom. – motyogtam és lehunytam a szemem.
Kérlek, hagyj magad után nyomot. Építő kritikát tárt karokkal fogadok!
Várlak vissza! : )
Képek: Pinterest
Dal: BTS Jimin - LOVE Yourself 'Her'- Intro: Serendipity (hun sub)
- Gyerekek megérkeztünk. – fordult hátra Yoongi. Tae, Hobi és Jimin feltépték a kisbusz ajtaját és berohantak a házba. Én is erőt vettem magamon és kikászálódva nagyot nyújtóztam. Amikor megpillantottam a nyaralót nem hittem a szememnek. Egy két emeletes, medencés csoda tárult elém. Hátul volt a medence, mögötte pedig egy kis ösvény vezetett a kerten keresztül a Balaton partjához.
- Hű. Ez nem nyaraló, hanem palota. – államat még a földről kapargattam össze, mikor Jungkook mellém állt és ő is felnézett a házra.
- Nem rossz. – mondta, és nagy katonai hátizsákját vállára dobta, kezébe vette a fényképezőgép táskát és nagy léptekkel besétált.
- Pff. „Nem rossz”. Képtelen értékelni a dolgokat. – puffogtam magamban.
- Na mi az Napsi, te nem jössz? – Jin állt meg mellettem és gyengéden meglökött az ajtó irányába. Beérve, már egy teljes csatatér alakult ki, hogy ki kivel és melyik szobába aludjon 4 napig.
- Szoba beosztás! – kiáltotta el magát Nam. Mindenki nevét belerakták Yoongi kalapjába.
- Első szoba 2 személyes. – irányította Nam a húzást.
- Nam? Hány szoba van? – kérdeztem, előre félve a választól. Nagy lelkesedéssel indultam neki ennek a nyaralásnak, de nem számítottam rá, hogy valakivel egy szobán kell majd osztoznom. Egyedüli lány létemre, elég kellemetlen lenne.
- Összesen négy szobánk van. Mindegyik szobába két személy fér el. Három szobában francia ágy van, az utolsóban pedig két egyszemélyes.
- Srácok, arra nem gondoltatok, hogy én külön aludnék? – kérdeztem enyhén sápadtan. Nem is az volt a bajom, hogy egy szobába kell lennem egy fiúval, hiszen addig amíg bátyám el nem költözött egy szobában aludtunk. Nincs új amit mutathatnának. Inkább attól tartottam, hogy kivel leszek egy birodalomba osztva.
- Sajnálom Napsi. Amikor kibéreltük, nem számítottunk plusz egy főre.
- És a sofőr? – kérdeztem, hiszen ő sem aludhat az autóban.
- Ő már hazament. – kipillantva, tényleg nem állt már ott a kisbusz. Nagyot sóhajtva beletörődtem sorsomba.
- Rendben, de aki velem alszik az, ha hozzám ér éjszaka, nem éri meg a reggelt. És az egyszemélyes ágyas szobában alszunk. – szögeztem le a feltételeimet. Ezzel elindult a sorsolás.
Jin és Hobi kapta az első szobát, Nam és Tae a másodikat. Yoongi ment a harmadikba és már csak Jimin és Jungkook maradt. Az egyikük lesz az én szobatársam. – Jimin, Jimin, Jimin—fohászkodtam magamban.
- Yoongi szobatársaaaa – húzta az időt Nam. Tae dobpergést imitált és térdét csapkodta. – Jimin. – ahogy kimondta a nevét, éreztem, hogy kifut a vér az arcomból és minden elkezdett lelassulni körülöttem. Láttam, ahogy az újdonsült szobatársak egymás nyakába borulnak, Tae rám és Jungkook-ra mutogat, Hobi fetreng a röhögéstől, Nam és Jin bocsánat kérően pillanatnak rám. Jungkook... Jungkook összeszűkült szemekkel nézett engem, majd vállát megrántva elindult felfelé a lépcsőn.
Miután mindenki lenyugodott, elfoglaltuk a szobáinkat. Benyitva, Jungkook fogadott, elterülve a szoba egyik végébe elhelyezett ágyon és telefonját nyomkodta. Leültem az ágyamra és elkezdtem térdemen dobolni, a nyomasztó légkör miatt.
- Abba hagynád? – összerezzentem a mély és mérges hangra.
- B-bocsánat. – felálltam és kisiettem a szobából. – Legalább, csak éjszaka kell kettesben lennem vele. – nyugtattam magam és kimeneten a kertbe. Maci élvezettel szaladgált a hatalmas területen és még a medencébe is bele-beleugrott.
- Napsi, van kedved sütögetni? – állt meg mellettem Jin, kezét vállamra téve.
- Persze hogy van. – mosolyogtam rá és felálltam. Elindultam volna befelé, de elkapta karom és gyengéden visszatartott.
- Várj. Beszélnem kell veled. – bólintottam és figyelmesen hallgattam. – Tudom, hogy nehéz a maknea-val. Ha bármi gond van, nyugodtan szólj. Találunk megoldást mindenre. – kedves volt tőle, hogy figyelt erre. Megnyugtattam, hogy nem tervezek semmilyen háborút indítani Jungkook ellen, majd szorosan megöleltem.
- Köszönöm, hogy itt lehetek. – Jin a hátamat simogatta. Idilli pillanatunkat egy hatalmas csattanás és egy ordítás szakította meg.
- Na kezdődik. – rázta Jin a fejét és sietve mentünk be a nappaliba. A következő kép fogadott minket. Nam kezében egy fiók kilincs volt, Jimin a lábát fogta, amire ráesett a fiók. A felső emeletről nagy robajjal jöttek meg a hiányzó tagok és látván a helyzetet kitort belőlük a nevetés.
- Basszus. Szerintem ez antik. - sápadt le Nam. Yoongi kikapta kezéből az alkatrészt és felvette a földről a fiókot. Nadrágzsebéből egy pillanatragasztó és egy szigszallag került elő és orvosi precizitással végezte el az operációt. Heten figyeltük a műveletet levegő vétel nélkül, és amikor az öreg komód fiókja visszakerült eredeti helyére, mintha hozzá sem értünk volna, mindenki hátba veregette az ezermester. Ezek után, elkezdték a sütögetéshez kipakolni a cuccokat. Én Jin-nek segítettem a konyhában, Jungkook és Jimin vitte ki a székeket, Nam gyújtotta a tüzet, amit Yoongi felügyelet, hogy le ne égesse a szemöldökét. Hobi terített, Tae pedig nekünk segített a konyhában, ami abból állt, hogy mindent megkóstolt. Hangulatosan telt az este. Kedvenc részem az volt, amikor elkezdtek énekelni, majd Tae az égre mutatott és ámulva nézte a csillagokat. Gyönyörű volt a tiszta ég.
- Jungkook, elkérhetem a gépedet? – néztem a csillogó szemmel eget bámuló srácra. Nem vette le a szemét róla, csak intett egyet, hogy vegyem el nyugodtan. Kezembe véve a gépet, rájuk irányítottam és kattintottam.
Éjfél körül döntöttünk úgy, hogy berekesztjük a kajálást. Mindenki teli hassal ment szobájába és tartott igényt a fürdésre. Újabb sorsolás, hogy ki ki után menjen. Hát ez nem ment olyan csendesen mint a szoba elosztása. Hobi kapta az első fürdés lehetőségét, de Yoongi pont az orra előtt csapta rá az ajtót. Én úgy döntöttem, inkább hátra maradok és utolsóként mentem fürdeni. Körülbelül fél órát pepecseltem bent, amikor elkezdte valaki ütögetni a tőlem elválasztó falapot.
- Napsi gyere már ki. Már vagy 20 perce bent vagy. – Tae hangja alapján, elég sürgős dolga lehetett. Kinyitva az ajtót, engem ellökve rohant a WC felé és húzta le a cipzárt.
- Legalább várnád meg, amíg kimegyek. – kaptam a szemem elé a kezem. Gyorsan kileptem a folyosóra és felháborodottan mentem be a szobába. Jungkook az ágyon feküdt, a fal felé fordulva. Halkan elpakoltam a tusoló cuccaimat és bebújtam az ágyamba, de akárhogy próbáltam elaludni az álom messze elkerült. Bezzeg a mellettem „enyhén” doromboló egyént. Kiosonva a szobából bevertem kislábujjam az ágy sarkába. Hogy ne ordítsak fel, számra tapasztott kézzel osontam lefelé a lépcsőn. Kiültem a teraszra és a még mindig tiszta eget figyeltem. Kifeküdtem az egyik napozóágyra és úgy figyeltem a felettem ragyogó csillagokat, majd egyik pillanatról a másikra pilláim túl nehéznek bizonyultak és szemem lecsukódott.
- Napsi, gyere vissza a szobába. – a hang fölöttem alakot öltött és Jungkook képében jelent meg.
- Hmm? Mmmm... – hagyta el a számat eme értelmes mondat. Éreztem ahogy testem megemelkedik és két már igen jól ismert kar tart. Átkaroltam a nyakát és nem engedtem el, addig amíg le nem tett a puha ágyamba. Betakart és egy csókot lehelt homlokomra. – Ez egy kellemes álom. – motyogtam és lehunytam a szemem.
Várlak vissza! : )
Képek: Pinterest
Dal: BTS Jimin - LOVE Yourself 'Her'- Intro: Serendipity (hun sub)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése