BTS - Szomszédok - Hetedik rész

Bocsánat az eltünésért srácok, nem felejtettem el sem a történetet, sem titeket akik hűségesen olvassátok firkálmányomat. ❤️ Eltünésem oka pedig nem más mint az érettségi szóbeli része (amit sikeresen zártam, szóval taps nekem).
Nyah hagylak titeket olvasni!

Békésen aludtam kényelmes ágyamban, amikor arra riadtan fel, hogy valaki beront a szobába. Jin olyan erővel tépte fel az ajtót, hogy nem csak az, hanem az egész hozzá tartozó fal majdnem kiszakadt a helyéről. Hirtelen felültem és szóra nyitottam a számát, hogy kifejezzem nemtetszésemet. Jin – mielőtt megszólalhattam volna – oda lépett a mélyen alvó maknae-hoz, aki amúgy úgy aludt, hogy még bombát is robbanthattak mellette. Mivel nem ébredt fel Jin érkezésére, ezért ő oda lépett az ágyhoz és lerántotta a takarót. Szemem tányér méretűre kerekedett, amikor megláttam, hogy Jungkook egy szál mackónadrágban alszik, ezzel megmutatva szépen kidolgozott felsőtestét. Akaratlanul is szemem izmos hasára és kezére vándorolt és szívem egyre gyorsabban kezdett el dobogni. Jin lehajolt hozzá és gonosz vigyorral, mellbimbójához nyúlt és elkezdte azokat birizgálni. Az alanynak nem kellett két másodpercnél több, már talpon is volt.

Mérgesen nézett Jin-re, majd rám. Én kezemet feltettem jelezve, hogy én is csak most keltem és ehhez semmi közöm nem volt. Csípőre tett kézzel állt és küldte melegebb éghajlatra az idősebb tagot. Jin képébe röhögött és közölte, hogy 10 percünk van kikászálódni az ágyból, majd kiment. Én még mindig Jungkook látványának döbbenete alatt voltam és figyeltem minden mozdulatát. Leült az ágyra, fejét kezébe temette és megdörzsölte az arcát, majd beletúrt bársonyos hajába. Felállt és egy nagyot nyújtózott mély, jóleső nyögés társaságában. Majd nadrágja korcához nyúlt és elkezdte csípőjén lefelé tolni. Mielőtt még bármit láthattam volna, szemem elé kaptam kezem és akaratomon kívül sikkantottam egyet.
- Te meg mióta vagy itt? – kérdezte, még mindig a reggeli rekedt hangján.
- Ez az én szobám is! – vettem le a kezem, de amint láttam, hogy még mindig nem sikerült magára vennie egy pólót, rögtön visszatakartam a szemem. Halk motoszkálást, néhány lépést majd ajtócsapódást hallottam. Vártam egy picit, hallgatództam, hogy megbizonyosodjak senki nincs a szobába és óvatosan emeltem le mancsaimat szemeim elől. Szemem kinyitva, farmernadrágba bújtatott combokat láttam magam előtt. Tekintetem lassan felfelé vezettem és a még mindig felső nélküli has láttán, saját nyálam félre nyelve kezdtem fuldokolni. Hirtelen a testhez tartozó arc jelent meg előttem.
- Héj Napsi, azért ennyire nem vagyok ijesztő. – ütögette gyengéden a hátam.
- Megtennéd, hogy felöltözöl? – mondtam két köhögés között. Jungkook lepillantott fulladásom okára, majd hatalmas vigyorral felállt és a szekrényhez lépett. Magára kapott egy fehér pólót és mindent tudó tekintettel nézett felém.
- Kettő perced van, hogy felöltözz, mert Jin hyung-ot ismerve, akár pucéran is lerángat reggelizni. – ezzel kilépett az ajtón. Több mély levegő vétel után, normalizálódott a pulzusom és a légzésem és rávettem remegő lábam, hogy elinduljon a ruháim felé.
Felöltözve baktattam le a lépcsőn és mosolyogva közelítettem meg az ebédlőt, ami a nappaliból nyílt. Elsőnek Tae vett észre, akinek szája tele volt étellel.
- Jhó heggejk! – köszönt és boldogan élvezte a nutellás kenyerének fogyasztását.
- De még milyen jó volt. – hangzott az asztal másik végében ülő szobatársamtól. Arcom lángolni kezdett és éreztem, hogy egy paradicsom színeiben pompázom. A fiúk kíváncsian néztek hol rám, hol Jungkook-ra. Helyet foglaltam az ördög megtestesítőjével szemben.
- Valaki elmondaná, hogy mi történt? – törte meg a kínos csendet Hobi.
- Semmi. – mondtam, mielőtt a velem szemben ülő megszólalhatott volna.
- Csak annyi – kezdett bele, mire megfogtam az egyik zsömlét és hozzávágtam. Nem számított eme cselekedetemre, ezért hitetlenkedve nézett felém, majd elmosolyodott. – Ha nem, hát nem. – mondta vállrántva és felemelte kezét védekező pozícióban, ezzel lezárva a témát.
Reggeli után úgy döntöttünk kipróbáljuk a medencét. Mindenki felviharzott szobájába, csak én és Jungkook maradtunk lent.
- Nem beszélhetsz nekik a ma reggelről! – mutattam rá.
- Ennyire zavarba hozott a testem? – kérdezte, közben végigsimított a fehér anyaggal fedett hasán. Cselekedete, újra előhívta a reggeli textil nélküli felsőtestének emlékét. Lesütöttem a szemem és lehajtottam a fejem. Jungkook jóízűen felnevetett, majd elindult a lépcsőn.
- Hova mész? – kérdeztem gyanakodva.
- Öltözni? – kérdezett vissza flegmán.
- De én akartam menni. – vágtam be kislányos durcámat.
- Ha te akarsz menni elsőnek, neked kell előbb odaérni. – hirtelen megindult a lépcsőn és olyan sebességgel futott fel, hogy nem is láttam, hogy hányasával veszi a fokokat. Én is nekiiramodtam, de sajnos lekéstem. Akkor értem oda, amikor éppen csukta volna be az ajtót, de amikor észre vett kicsit kijjebb tárta.
- Ha annyira akarsz átöltözni, jöhetsz velem. Majd én segítek, hogy gyorsan kész legyél. – olyan vigyor virított az arcán, hogy egy pillanatra meglágyult a szívem. - A vetkőzéssel. – fűzte hozzá és velem szembe fordult, megtámasztva az ajtófélfát.

- Hülye vagy! – léptem felé, hogy letöröljem azt az önelégült képét, de amikor érzékelte a veszélyt, becsapta az ajtót. – Héj Sütike! Azonnal nyisd ki az ajtót és engedj be átöltözni. – bentről egy hangos kacagás hallatszódott, majd még kétszer kattant a zár az ajtón, ezzel teljesen bezárva magát. – Rendben! Háború indul! – mondtam és leültem az ajtó mellé törökülésben, egyenes háttal és kezemet összefontam magam előtt. Jungkook fél óra múlva lépett ki szobánk ajtaján. Rám se nézve sétált el mellettem egy fürdőnadrágban és egy pólóban. Becsörtettem és elő halásztam kedvenc bikinimet. Fürdőruhában és egy lenge nyári ruhában álltam a szoba közepén és körbe néztem. Teljes disznóól volt a szobában, legalábbis Jungkook térfelén. Megcsináltam az ágyat, összehajtottam a szétszórt ruhákat. Találtam köztük Amerika kapitányos alsót és vasemberes zoknit is. – Még mindig gyerek – gondoltam magamban halvány mosoly kíséretében. A fényképezőgépet az éjjeli szekrényre helyeztem, de egy pillanat gondolkodás után úgy döntöttem leviszem magammal és megörökítem a fiúk medencés pillanatait. Leérve már mind a hét fiú élvezte a vizet. Tae és Jimin egymást lökdösték a vízbe, Hobi nagyon örült hogy végre kijöttem, ezért szájába fogta a pólóját és  kiabált. Nam kereste a napszemüvegét amit beleejtett a vízbe. Jin és Jungkook egy fánk alakú gumin terpeszkedtek, Yoongi pedig az egyszarvús gumit sajátította ki.
- Hát te mit csinálsz? – kérdezte Jungkook.
- Csak csinálok néhány képet. Ugye nem baj? – kérdeztem, bár a válasszal nagyon nem foglalkoztam. Kattintottam mindenkiről egy képet, majd összetereltem őket egy csoportosra.

- Most már tedd le Napsi és gyere te is be. – nyafogott Tae. Letettem a gépet és hátat fordítva a medencének (ezzel a fiúknak is) lassan, félénken levettem a bikinit takaró anyagot.  Szégyenlősen fejemet lehajtva siettem a medence lépcsőjéhez és addig nem néztem fel, amíg nyakig benne nem voltam a vízben. A hideg mégis kellemes víz miatt a testem minden porcikája libabőrös lett. Felnézve 7 szempár kitágult pupillákkal figyelt.
- Azt a rohadt Napsi! Nem mondtad, hogy ilyen jó vagy. – mondta Yoongi szájtátva. Kijelentése váratlanul ért. Sosem kaptam bókot még senkitől. Zavartan mosolyogtam és legyintettem.
- Ha ez a Hyung mondja, az már jelent valamit! – mutatott az előtte szólóra mosolyogva Jimin. Tae és Hobi is helyeselt.Végig néztem mindenkin, de egy személy különösen furán viselkedett. Eddig mindig talált valamit amibe bele köthetett, most viszont a napszemüvegén keresztül követte mozdulataim és amikor észrevette, hogy figyelem gyorsan elfordította a fejét. Megrántottam a vállam és oda úsztam Tae -hez, akivel úszóversenyt rendeztünk Jimin részvételével. Miután megnyertem az első két kört rá kellett jönnöm, hogy ő nem tud veszíteni és mindig talál valami kifogást vesztének okára. Ezek után Jimin-nel mindig hagytuk nyerni, hogy legyen egy kis sikerélménye.
Medence után úgy döntöttünk elmegyünk bevásárolni. Én, Nam és Jungkook maradtunk mondván, addig kitakarítjuk a lakást. Persze nem ez volt a fő oka, csak egyszerűen lusták voltunk. Miután a többiek elmentek, Nam befoglalta a kanapét és teljesen elzárva magát a külvilágtól, fejére tette a fejhallgatót és videókat nézett. Jungkook kaját keresett a hűtőben én pedig felmentem a szobába megszárítani a hajam. Egy ideje már kerestem a szárítót és a bőröndbe kutakodtam, amikor meghallottam, hogy kattant az ajtó zára és valaki a hátam mögé lép. Megfogta a derekam és magával szembe fordított.
- Beszélnünk kell!

Kérlek, hagyj magad után nyomot. Építő kritikát tárt karokkal fogadok!
Várlak vissza! : )

Képek: Pinterest
Dal: BTS - Butterfly