BTS - Szomszédok - Második rész
- Talán mentőt kéne hívnunk. – szólalt meg egy hang
felettem. – Jungkook mi a francot műveltél vele? – hallottam egy másik
személyhez tartozó mélyebb tónust. Megrebegtettem a szempilláimat és lassan
kinyitottam a szemem. Hat szem párral találtam szembe magam, amikhez a
hozzá tartozó személyek fölém görnyedve néztek le rám.
- Napsi, végre! Már a mentőket akartam hívni. – nézett rám
aggódva Jin. – Mit csinált az a barom veled? – mutatott a kanapétól nem messze
lévő fotelba, ahonnét a fekete szem üresen tekintett rám. Jungkook nyugodtan
üldögélt, látszólag nem érdekelte mi is történt velem.
- Semmi baj Jin! Csak nem bírom a stresszt. Ennyi az egész.
Meddig voltam kiütve? – kérdeztem zavartan, mert még az időérzékem nem állt
a helyére.
- Körülbelül 10 percet. Ideje lenne menned. – közölte
Jungkook fagyosan, majd besétált szobájába és magára zárta az ajtót.
- Mi ütött ebbe az emberbe? – kérdezte Jimin. – Még sosem
láttam ilyennek, sajnálom. – kért bocsánatot társa viselkedéséért.
- Igaza van, mennem kéne. Macit is ki kell vinnem, és meg
kel etetnem.
- Majd én kiviszem. Olyan cuki, hogy meg akarom sétáltatni! –
állt meg előttem Tae és átrángatott hozzám, hogy odaadjam neki a pórázt. Esélyt
sem adott ellenkezni, úgy sétált be a házamba, mintha otthon lenne. Maci
vidáman fogadta, de ez nem lepett meg. Ha rajta múlna, ő még betörőknek is
megmutatná, hogy hol vannak az értékes cuccok egy kis simogatás cserébe. Miután
elmentek, készítettem magamnak egy forró fürdőt, meggyújtottam az
illat gyertyáimat és bekapcsoltam a zenét. Élvezettel merültem bele habos
kádamba, amikor egy csattanás riasztott meg. Hirtelen felpattantam a kádból,
ami azt eredményezte, hogy a tartalma fele kifröcskölődött. Felakasztott
törülközőmet lekaptam onnan és magam köré tekerve, egy hajszárítóval a kezembe
lopództam a nappali felé. – Tae nem lehet, mert azt mondta, hogy ma náluk
alszik Maci, amiről esélyem nem volt lebeszélni, hiába hívtam fel Nam-ot,
úgyhogy most az alig egy éves kutyusom a hét fiút boldogítja. – amíg ezen
gondolkoztam, a nappali ajtajához értem. Sötétség volt bent, és motoszkálást
hallottam. A kanapé megnyikordult, ami azt jelentette, hogy valaki leült rá.
Egy halk sóhajtást hallottam, aztán a bent lévő személy elkezdett dúdolni.
Összeszedtem minden bátorságomat, és reszkető térdel beugrottam a nappaliba és
felkapcsoltam a villanyt. A látvány hatására, ami fogadott, kiejtettem a
kezemből improvizált fegyverem és a törülköző is majdnem leesett rólam.
- Mit keresel itt? – néztem a kanapémon elterülő félig alvó
srácra. Nem reagált ezért közelebb mentem hozzá. Fülében fülhallgató volt,
ezért nem hallotta, hogy szólok. Meg álltam felette és megböktem a feje alatt
lévő karját. Lassan felnézett rám és megdörzsölte a szemét.
- Mit keresel itt? – ismételtem meg magam, miután hajlandó
volt kivenni füléből azt a vackot.
- A lakótársaim, beszereztek egy szőr gombócot nyolcadik
tagnak ma éjszakára, de nem nagyon akarnak aludni és akkora ricsajt csinálnak,
hogy nem voltam képes aludni. Ezért gondoltam megkérdem, befogatsz e, ha már a
te kutyád miatt nem tudok aludni a saját ágyamba. – Darálta le egy szuszra
Jungkook. – Ja és amúgy nem jó a csengőd. És veszélyes nyitva hagyni az ajtót
éjszakára. Bárki bejöhet. – mondta enyhe mosollyal az arcán.
- Na, nem! Dehogy alszol itt. Állj fel és menj szépen haza!
– kezdtem kezénél fogva rángatni, de ahelyett hogy ő felállt volna, egy gyors
mozdulattal magára rántott. Megtámaszkodtam mellkasán, hogy ne essek rá
teljesen, és éreztem szíve dobbanásait, ami egyre jobban gyorsult. Kiütötte a kezemet így teljes súlyommal rajta landoltam. Szánkat pár centi
választotta el, szemeink egymásét kémlelte. Szívem egyre hevesebben kezdett
verni, amikor megéreztem kezét a törülköző fedte hátamon. Ekkor eszméltem fel
közelsége okozott mámoromból és lelökve magam róla befutottam a szobámba, hogy felvegyem
pizsamámat. Hiába siettem az öltözéssel, mire visszaértem már mélyen aludt a
kanapén. Nem volt szívem felébreszteni, látszott rajta, hogy mennyire ki van
merülve. Elővettem egy puha plédet és egy párnát, majd betakartam és feje alá
tettem. Visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Nem ment egy könnyen,
mert az előbb történtek pillanatai jelentek meg előttem, amint lecsuktam a szemem. Reggel
nyúzottan keltem ki az ágyból és kibaktattam a konyhába reggeli kávém
elfogyasztása érdekében. Bögrével a kezembe, még összeragadt szemmel bebotorkáltam
a nappaliba, ahol egy nagy kupac takaró fogadott. Azzal addig semmi gond nem volt,
ám amikor megfordult és dörmögő hangot adott ki akkor úgy rám hozta a frászt,
hogy kiesett a bögre a kezemből ezzel egész tartalmát a földre borítva és szilánkokra
törve azt. A nagy ricsajra Jungkook is felült és morcosan nézett alakomra.
Léptem
egyet felé, ám amilyen balga voltam, nem vettem fel papucsot és pont egy
szilánkra sikerült rálépnem. A hirtelen fájdalom úgy hasított belém, hogy
nyikkanni sem tudtam. Jungkook kitágult szemekkel nézete, ahogy csöpögni kezd a
sebből a vér. Felpattant helyéről és óvatosan oda lépett hozzám. Felkapott az ölébe
és egyenesen a hálószobám felé vette az irányt.
- Tegyél le! – ütögettem karját, de ő makacsul
tartott, aztán az ágyamhoz érve óvatosan letett.
- Hol vannak a kötszerek? – csak a fejemmel intettem egy fiók
felé, amit azonnal ki nyitott és elő vett belőle mindent, ami ahhoz kellett,
hogy ellássa sebemet. Sebésznek is elmehetne, hiszen alig éreztem, ahogy kiszedi
puha párnácskás talprészemből a szilánkot. Lefertőtlenítette és bekötözte. Ez a
folyamat kínos csendben ment, néha – néha felszisszentem a fertőtlenítő okozta
csípő fájdalom miatt, de Jungkook elkezdte fújni a sebet és a hűs szellő
segített a fájdalmamon. Miután végzett összepakolta a kötszert és gondosan visszatette
helyére.
- Így nem fogsz tudni semmit sem csinálni. – fordult felém.
– Ez a kötés csak addig jó, amíg el nem mész orvoshoz. Öltözz, fel addig én
hívom Jin-t, hogy vigyen el. – mondta és magamra hagyott a szobámban. A melltartóval, pólóval és a bugyival még
megküzdöttem, ám a nadrág kifogott rajtam. Nem tudtam felhúzni anélkül, hogy fájdalmat
okoztam volna magamnak, plusz nem tudtam ráállni a lábamra.
- Jungkook itt vagy még? – kiabáltam, de választ nem kaptam.
Éppen készültem. Volna felállni, amikor kinyílt az ajtó. Jungkook lépett be egy
bögrével a kezében. Oda nyújtotta nekem, amibe belepillantva kávét véltem
felfedezni.
- Nem tudom, hogy szereted, ezért úgy csináltam ahogy én,
kevés cukorral és sok tejjel. – mondta,
de amint észrevette, hogy nincs rajtam nadrág rögtön elindult az ajtó
felé.
- Segítened kell! – lassan visszafordult és kérdőn húzta fel
szemöldökét. – Nem tudom felvenni a nadrágomat. – mondtam szégyenlősen,
lehajtott fejjel. Hirtelen két lábat láttam magam előtt, majd Jungkook
leguggolt elém és szó nélkül elkezdte rám adni a nadrágot. Addig minden simán ment,
amíg el nem értük azt a pontot, hogy fel kell állnom. Át karoltam a nyakát,
majd felálltam. Közel volt. Nagyon közel, ami azt illeti, annyira hogy
belebújtam nyakába, hiszen máshogy nem tudtam megállni. Éreztem illatát, minden
egyes mozdulatát, amíg bele nem rázta alsó felem a nadrágba. Miután végzett
megfogta a derekam, de én annyira csikis vagyok, hogy el kezdtem nevetni. A
nyakába burkolódzva nevettem, ami őt is meg nevettette. Egymást ölelve
nevettünk, aztán hírtelen abba hagyta és eltolt magától. Üres tekintettel
nézett rám és zsebébe nyúlva elő vette rezgő telefonját amin Jin kereste, hogy vár
minket a kapu előtt.
-Már két órája itt rothadunk. A kötésed már teljesen átázott,
és kezdek éhes lenni. Mit csinálnak ezek ilyen sokáig? – dühöngött, majd oda
lépett a rendelő ajtajához és kopogásra emelte kezét, valószínűleg azért, hogy beolvasson
a dokinak, kinyílt az ajtó. Egy fiatal ugyan úgy 20-as éveiben járó jóképű férfi
jött ki fehér orvosi köpenyben. Jungkook meglepte azzal, hogy közvetlen az ajtó
előtt állt, de nem tett jelentős figyelmet felé. A dühtől forró srác nyitotta
volna a száját, amikor a doki nevem szólítva behívott a vizsgálatra. Felálltam,
hogy bemenjek, de az első lépésnél rájöttem, hogy nem tudok még rálépni, ezért
segítség kérően felnéztem. Junkgook megindult felém, ám a doktor bevágva elé
oda lépett hozzám és ezer wattos mosolyát megvillantva kapott ölébe. Elsétálva
döbbent kísérőm mellett, intettem neki, hogy jöjjön be. Segítőkész doktorom,
letett kivizsgáló ágyra és bemutatkozott.
-Dr. Dramik Bálint vagyok. Mi történt veled? – kérdezte megvillantva colgate reklámba illő mosolyát.
- Beleléptem egy szilánkba. – mutattam a lábamra, amihez
Bálint már oda is lépett és óvatosan lehámozta róla az ideiglenes kötésemet.
Szemügyre vette a vágást és meg állapította, hogy a sebemet össze kell varrni,
hogy begyógyuljon. Előkészítette a hozzá valókat és oda lépett a lábamhoz,
amikor a sarokban meghúzódó kísérőm meg szólalt.
- Nem adsz neki érzéstelenítőt? Látnod kellett volna, hogy nyafogott
amikor lefertőtlenítettem. – mondta lazán a falnak dőlve velem szemben. Hiába
próbáltam megölni a tekintetemmel, legbelül örültem, hogy szólt, mert én nem
mertem. Jungkook érezte, hogy nézem és felém fordult egy hatalmas vigyorral a
képén, ami a sikeres leégetésem miatt volt a leghelyesebb doki előtt, akit
eddig láttam. Amíg Dr. Bálint elment érzéstelenítőért oda súgtam a még mindig
vigyorgó pofával bámészkodó srácnak.
- Mi olyan vicces? – felém fordította fejét.
- Azon, hogy milyen kislányos vagy. Azért nem szóltál a
doktor bácsinak, hogy azt higgye kemény nő vagy. Pedig csak rád kellett nézni. Ahogy
megláttad a tűt olyan fehér lettél, hogy ha most nem lenne rajtad ruha, bele
olvadnál a falba. – mondta ellökve magát a faltól. Elkezdtem mocorogni, mert
tudtam bármit is tervez, a doki bármikor ránk nyithat és félre érthető
helyzetben találhat minket. Jungkook közelebb jött, és meg állt lábamat szétnyitva
közvetlen előttem. Kezét megtámasztotta combjaim mellett az ágyon és szemembe
nézett. – Minden egyes gondolatodat érzésedet látom a reakcióid alapján,
úgyhogy azt is észrevettem, hogy bejön a dokikád. Kíváncsi vagyok mi lesz ennek
vége. – válaszra nyitottam volna a számat, amikor kinyílt az ajtó és a barna doki besétált rajta. Jungkook két másodperc alatt kilépett lábaim közül és az
ágy mellé állt, még mindig közel hozzám. Fehér köpenyes megmentőm beadta az
érzéstelenítőt, de a foltozó tű látványa, ismét kavargó érzést váltott ki
belőlem. Bámulva a nagy hegyes valami, amit éppen a talpamba akartak beleszúrni
éreztem, hogy kimegy minden vér az arcomból és készültem a fájdalomra, de két
meleg kezet éreztem meg arcomon és kicsit erőszakosan, maga felé fordította a fejemet.
Pillantása megragadott, és nem engedett el. A doki köhögése hozott vissza a
valóságba, és megkönnyebbülve érzékeltem, hogy befejezte az operálásomat.
Bekötötte a lábam, ami sokkal profibb volt Jungkook-nál. Megbeszéltünk egy
időpontot, hogy mikor jöjjek vissza varratot szedetni. Elmondta, hogy hogyan
cseréljek rajta kötést cserélni, vagyis inkább Jungkook-nak mondta, majd minden
jót kívánva elbúcsúzott, de még az ajtóban utánunk szólt
- Szerencsés vagy Haver egy ilyen lánnyal. Vigyázz rá! – ledöbbenve
a hallottaktól megtorpantam.
- De mi nem is.. – kezdtem bele a magyarázkodásba, de
Jungkook átkarolta a vállamat és nyomott egy puszit, addigra már paradicsom
piros arcomra.
- Tudom. És vigyázok! – kilépve az ajtón levette kezét rólam
és nem törődve azzal, hogy nem tudok járni, előre ment engem otthagyva a kórház folyosóján.
Kérlek, hagyj magad után nyomot. Építő kritikát tárt karokkal fogadok!
Várlak vissza! : )
Képek: Pinterest
Dal: BTS (방탄소년단) WINGS 'Boy Meets Evil' Comeback Trailer
Megjegyzések
Megjegyzés küldése